Az elátkozottak a koruk és a generációs fokozatuk (vagyis: hány nemzedék választja el õket az õsvámpírtól, Káintól) alapján különbözõ csoportokba sorolják magukat. A fiatal vámpírok csak azután kaphatnak státuszt a vámpírközösségekben, hogy megmutatták mire képesek, hogy bebizonyították az idõsebbeknek, méltóak erre. A vértestvérek társadalma gyakran éppen olyan tespedt és stagnáns, mint maguk a halhatatlan elátkozottak. Ebben a posványban csak az idõsebbek ténykedése jelent némi változást - az idõsebbeké, akik folyamatosan keresik azokat a csatlósokat és szövetségeseket, akik a dzsihadban segíthetnek nekik legyõzni az ellenfeleiket. A legmagasabb rangja az õsatyáknak, a harmadik generáció vámpírjainak van. A legtöbb vámpír úgy véli, õk csupán a legendákban léteznek - tény, hogy a modern világban még egyetlen olyan vértestvér sem bukkant elõ, aki igazolhatóan a harmadik generáció tagja lett volna. A társadalmi ranglétra legalsó fokán az ifjak, a klánon kívüli senkiháziak állnak, akiket egyetlen klán sem akar befogadni, akiknek a vére olyan gyenge, hogy képtelenség megállapítani, melyik vérvonalból származnak. ŐSATYÁK: Ezek az õsi vámpírok, ha léteznek egyáltalán, valószínûleg a leghatalmasabb lények az egész világon. A harmadik generáció tagjai, az õsatyák csupán két nemzedéknyi távolságban vannak az elsõ vámpírtól, Káintól. Amikor úgy döntenek, hogy felébrednek hosszú álmukból, min-denkire befolyást gyakorolnak, akivel kapcsolatba kerülnek. A ténykedésükrõl fennmaradt néhány töredékes feljegyzés tanúsága szerint gyakorlatilag isteni hatalommal bírnak. A vértestvérek egyik legendája szerint eredetileg tizenhárom õsatya létezett, de néhányuk az idõ során elpusztult. Örökké tartó háborújuk, a dzsihad, valamennyi vértestvérre hatást gyakorol. Az évszázadok során oly sok manipuláció és hazugságréteg rakódott egymásra, hogy képtelenség megállapítani, az osök milyen célt kívánnak elérni a végtelennek ígérkezõ harccal. MATUZSÁLEMEK: Ha az õsatyák a vértestvérek istenei, az iszonyatos matuzsálemek félistenek, istenek megtestesülései. A vámpírok koruk elõrehaladtával, valahol a második évezredükben komoly változásokon mennek keresztül. A változások egyeseknél fizikai, másoknál pedig mentális vagy érzelmi jellegûek. Bármilyen legyen is a változás természete, az eredmény mindig az, hogy a vámpír még kevésbé hasonlít az emberre, mint korábban. A matuzsálemek, a fizikai világtól eltávolodott, immár a természetfölötti birodalmába tartozó vámpírok teste gyakran a föld alatt pihen, távol a fiatalabb vámpírok szomjas agyarától... s még így is óriási erõvel rendelkeznek. Mentális úton irányítják hallhatatlanul bonyolult terveik végrehajtását, csatlósaikkal mágikus vagy telepatikus módon kommunikálnak, és szinte mindig láthatatlanok, észrevétlenek. A vértestvérek rettegnek a matuzsálemektõl, akik számtalan félelmetes tulajdonsággal és képességgel rendelkeznek. A pletykák szerint vannak olyan matuzsálemek, akiknek a bõre kõvé változott; vannak olyanok, akiknek a teste iszonyatosan eltorzult, és akadnak köztük olyan lények is, akiknek földöntúli szépségét szem nem képes elviselni. Egyes matuzsálemek kizárólag vámpírvért isznak, mások egész nemzetek sorsát irányítják